A Hadtörténelmi Közlemények hasábjain ismertettem Gulyás Lászlónak,
[1] a Horthy-korszak külpolitikáját leíró nagy ívű szintézisének első kötetét az első évekről (1919–1924).[2] A szerző a szintézis elkészítésének alapvető célját és okát már ebben a kötetben megfogalmazta, utalva rá, hogy a téma utolsó átfogó feldolgozása még a rendszerváltás előtt született meg Juhász Gyula tollából,[3] így tehát negyed század elteltével komoly igény mutatkozik arra, hogy egy új értékelés készüljön a két világháború közötti időszak külpolitikájáról. Ennek megírását az is időszerűvé teszi, hogy az eltelt hosszú idő alatt számos új kutatási eredmény született, sokszor a korábbitól eltérő nézőpontokból. Ezek fényében számos kérdésről alkotott véleményén változtatott, finomított a történettudomány, tehát pusztán csak az 1988 óta megjelent tanulmányok és feldolgozások áttekintése és összegzése is lényeges eredményt jelent.[4] Arról nem is beszélve, hogy a rendszerváltás magában is komoly fordulatot hozott a Horthy-korszak megítélésében. A szintézis időszerűségét tehát már alapvetően 25 év eltelte is indokolttá tenné, de ezen felül egyre intenzívebb közéleti érdeklődés fogalmazódik meg a tárgyalt korszakkal és rendszerrel kapcsolatban, amelynek kielégítésére fontos, hogy rendelkezésre álljanak a szélesebb közönség számára is használható, szakszerű szintézisek és kézikönyvek. Mindemellett pedig fölfedezhető a tendencia, amely szerint az utóbbi időben inkább a korszak belpolitikai, társadalmi-gazdasági kérdéseivel foglalkoztak többségben, úgy, mint például a szélsőjobboldali csoportok működése, a társadalmi problémák, az antiszemitizmus.[5] Ezzel szemben az ’20-as évek, valamint a ’30-as évek első felének külpolitikájára sokkal kisebb figyelem irányult, noha több szempontból is indokolt az országot szinte minden tekintetben meghatározó külpolitikai helyzet, mozgástér kellő ismerete és bemutatása.
Az eddig megjelent két kötet áttekintést nyújt a korszak kezdetéről és a bethleni külpolitikáról. A tervek szerint ezeket pedig további három kötet fogja követni, melyek sorban Gömbös Gyula külpolitikáját (III. kötet), a revíziós sikereket (IV.) végül pedig a második világháború időszakának külpolitikai problémáit (V.) fogják feldolgozni. Az I. kötet a külpolitikai elszigeteltségből való kitöréssel zárul, amelyet a szerző a Népszövetségbe való felvételhez és a kölcsön megszerzéséhez köt. Innen folytatódik a második kötet, a már az elsőben megszokott és nagyon jól eltalált tematikus tagolással, amely könnyen áttekinthetővé teszi a korszak bonyolult, sok szálon futó külpolitikai vonalvezetését. Az első fejezetben a szerző, a többi hatalomtól és témától indokoltan elkülönítve (hiszen a Szovjetunió a ’20-a években valóban meglehetősen elszigetelődött a nemzetközi politikában) mutatja be a szovjetekkel kapcsolatos diplomáciai lehetőségeket a hadifogolykérdéstől a gazdasági együttműködés meg nem valósult kísérletein át egészen Horthy kevéssé ismert szovjet-ellenes memorandum tervezetéig. A kötetben a különböző hatalmakkal folytatott diplomáciai manőverek áttekintése mellett helyet kaptak egyes, a nemzetközi viszonyok alakulását befolyásoló ügyek is, úgy, mint a 2. fejezetben feldolgozott frankhamisítási botrány vagy a 8. fejezetben bemutatott Rothermere akció. A szerző ugyanakkor komoly figyelmet szentel a Romániához fűződő kapcsolatunkat megterhelő optáns-kérdésnek vagy éppen a kínos nemzetközi szituációt előidéző szentgotthárdi incidensnek is. Ezek után következik és kerül részletes bemutatásra a jugoszláv lehetőséggel részben összekapcsolódó olasz alternatíva kérdésköre. A kötet további részében a bethleni aktív, a revíziót távlati célként kitűző külpolitika partnerkereséseit országonként csoportosítva mutatja be: először a nagyhatalmak, majd a környező, kisantant államok (hangsúlyozva megbontásukra tett kísérleteket) és Ausztria, végül a távolabbi államok (Lengyelország, Bulgária, Törökország) irányában. A könyv pedig a világválság által előidézett nehéz gazdasági helyzet kezelésére tett kísérletek, valamint az általa előidézett nemzetközi változások bemutatásával zárul.
A fentebb taglalt tartalmi jellemzők mellett Gulyás László az első kötethez hasonlóan, kiemelkedő erényeként tartotta meg jelen kötetben is az igen kiterjedt szakirodalmi bázist, amely a hagyományos, alapvető feldolgozások mellett a korszak kutatása során született legfrissebb munkákat is felvonultatja. A kötet további erénye a világos, átlátható, tematikus tagolás, amely egy szintézis igényével született, kézikönyvként is használható munka esetében különösen fontos kérdés. Szintén a sorozat kezdő darabjához hasonlóan utalni kell a levéltári források kifogásolható hiányára, amely azonban egy, az elmúlt évek kutatási eredményeit összegző szintézis esetében talán nem jelent megkerülhetetlen hiányosságot. A kötet részleteit tekintve, a kutatási eredmények terén nem nyújt alapvetően új információkat a fentebb megemlített tanulmányokhoz és monográfiákhoz képest, legfőbb erénye a tényszerű, részletes és objektív összegzés, amely hasonló formában és aprólékossággal eddig nem volt elérhető.
A megfogalmazott észrevételek mellett a kötet alapvetően sikeresen hajtja végre a kitűzött célt és nyújt széles és friss szakirodalmi bázison nyugvó, pontos, könnyen használható áttekintést a húszas évek második felének külpolitikájáról. Így tehát méltó folytatása az első kötettel 2012-ben elkezdett vállalkozásnak, amelynek a következő években remélhetőleg megjelenő további részeit is érdeklődve várjuk.
Nánay Mihály
[1] A szerző a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) professzora. Két PhD fokozattal rendelkezik: regionálistudomány (JPTE), ill. történettudomány (JPTE; Edvard Benes. Tervek és valóság 1908–1948) terén. Oktatási tevékenységében szerepel több regionális tudományi illetve gazdasági tárgy mellett Magyarország külpolitikája 1920–1941, ill. az Európai Unió története is. Eddigi legfontosabb publikációi: Edvard Benes: Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot! S.a.r. Gulyás László. Documenta Historica 23. Szeged, 1995. 49, Gulyás, László: Benes statesman or charlatan? The plans and the reality 1908–1948. Toronto–Buffalo, 2008. 458, Gulyás László: Edvard Benes. Közép-Európa koncepciók és a valóság. Máriabesnyő–Gödöllő, 2008. 504, Gulyás László: Küzdelem a Kárpát-medencéért – Regionalizáció és etnoregionalizmus, avagy a nemzeti és nemzetiségi kérdés területi aspektusai Magyarországon 1690–1914. Bp., 2012. 283.
[2] Gulyás László: A Horthy-korszak külpolitikája 1. – Az első évek (1919–1924). Máriabesnyő, 2012. 179. A recenzió megjelent: Hadtörténelmi Közlemények 126 (2013) 1. sz. 282–283.
[3] Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919–1945. 3. átdolg. kiad. Bp., 1988. 485.
[4] A teljesség igénye nélkül néhány a külpolitika témakörében fogant jelentős munka: Fülöp Mihály–Sipos Péter: Magyarország külpolitikája a XX. században. Bp., 1998. 495, Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. században. A VI. Hungarológiai Konresszus szimpóziumának anyaga. Szerk.: Pritz Pál. Bp., 2006. 198, Pritz Pál: A magyar diplomácia a két világháború között. Bp., 1995. 356, Romsics Ignác: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Bp., 2005. 378.
[5] Az egyik legfrissebb ilyen kötet: Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege – Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon. Bp., 2012. 656.